DEBRECENI NEMZETKÖZI ISKOLA
Pro
Egy iskola alapítása nemcsak a jövőbe vetett hit egyetemes szimbóluma, de ahol egy iskola gyökeret ereszt, ott számítani kell arra, hogy a körülötte lévő fizikai és mentális tér egyaránt átalakul. Természetesen ez egy pozitív folyamat, mely az első lépésétől kezdve identitás képző erővel bír, s előre haladva az időben formálódik organikus módon hagyománnyá.
Mivel a folyamat elején tartunk, az első lépések súlya – nem lebecsülve az iskola alapítók felelősségét – legnagyobb részt az építész vállát terhelik. Belekapaszkodva a hagyományteremtés fogalmába, első gondolatként fogalmaztuk meg – kicsit előre szaladva a telepítés ismertetésében – hogy egy olyan aktivitást kell a diákok kezébe adni, mely évtizedek múltán is erős kötődést feltételez. Javaslatunk szerint minden egyes új diákja az intézménynek a tanév kezdetekor – természetesen tervezett módon – egy fát ültet el a területen, s ezzel kezdetét veheti az a folyamat, mely tervünk szerint az iskola területét összeköti a Nagyerdő intenzív területével, s így az erős kontúr feloldható, összemosható a külső oktatási, sport, és rekreációs területekkel.
Telepítés
Mivel a területnek nincsenek klasszikus értelemben vett térfal kapcsolatai, ezáltal az irányultsága is bizonytalanná válik. Az egyetem történeti épületére komponált Bánat u.-i erős tengely ugyan lezáródik a gimnázium épületével, de az origója jelenleg egy útkereszteződésben fogalmazódik meg,
s látszik, hogy a korabeli szándék a Nagyerdő területe felé futtatva nem egy élő tengely vízióját jelenti.
Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy ezt a korabeli szándékot, ideje lezárni, befejezetté tenni, s így a településszöveti kontextus megteremthető, a két oktatási intézmény között.
Ez a telepítési pozíció határozza meg az épületünk súlypontját, s a telepítési alapvetésünk
választ adhat minden olyan kérdésre (mint pl., a tér irányultságának hiánya, intenzív, sokrétű környezeti kapcsolat, szeparált korosztályos terek) ami Kiíró szándéka szerint egy jól működő intézmény zálogaként fogalmazható meg.
Az elrendezés egyik legnagyobb előnye, hogy a külső terek differenciáltan jelennek meg, egyrészt transzparensen nyitnak a környezetük (Nagyerdő, családi házas övezet, mezőgazdasági tér., …stb) felé, ugyanakkor magában hordozza egy intim, biztonságos belső udvar kialakítását is, ami logikusan szervezi az iskola hétköznapjait. A földszinti gyűrű folyamatos interakciót biztosít a nyüzsgős, tanórák közötti időszakokban, míg a rákapcsolódó oktatási szárnyak önálló aurával rendelkeznek, a hozzájuk kapcsolódó udvar szegmensek segítségével.
A belső udvar igazi közösségi tér, a hétköznapok és az intézményi ünnepek, rendezvények egyaránt megtalálják benne a helyüket, s mindezt erősíti, hogy az auditórium tere is intenzíven rákapcsolódik, s igény esetén nem csak vizuálisan, hanem fizikailag is össze nyitható a két tér.
Az architektúra
A fejlesztés mértéke óhatatlanul léptékváltást jelent az épített környezet tekintetében. Ezt figyelembe véve döntöttünk a lépték lebontásának építészeti eszköze mellett. Kerültük a masszív, tömbszerű karaktert, mert annak léptéke szétfeszíti a teret maga körül. A környezeti illeszkedés, a léptékváltás következményeként nehezen értelmezhető fogalom, ezért tudatosan olyan formai eszközhöz nyúltunk, mely archaikus, fellelhető a mezőgazdasági területeken lévő gazdasági épületek racionális, egyszerű formai világában. A kompozíció tekintetében mégis újdonságot rejt a terv, mert a centrális tér köré rendezett épület tömegek levetik magukról az ortogonális homlokzatszerkesztés rossz gyakorlatát, ezzel ellentétben körbejárva az épületet, mindig újabb és újabb kortárs építészeti helyzetek tárulnak a befogadók elé.
Persze ennél többet is rejt a kompozíció, mégpedig azt lehetőséget, hogy a kisebb területrészekre lebontott külső területek nagyon változatos módon szőhetik be a terület egészét. A tervlapon szerepeltetett homlokzat részlet világosan elmondja azt a tervezői szándékunkat, miszerint a változatos tömegkompozíció egy egyszerű, de nagyon jó minőségű, időtálló, s természetesen a régióra jellemző anyaghasználattal válik szerves elemévé a részben épített, részben természeti környezetnek.
Tervezés: 2017
Építész tervpályázat III. díj
Építészet: Kozma Zoltán György | GEON Stúdió
Írás: Pethő László
